Oldalak

2017. július 25., kedd

13 éve mutatták be idehaza az Inuyasha című animét

2004. július 25. Ez egy nagyon fontos és meghatározó dátum lett az Inuyasha hazai rajongói számára, hiszen ezen a vasárnapi napon mutatta be az RTL Klub ezt a sorozatot. 13 év eltelt, ám az animét azóta sem láthattuk teljes egészében magyar szinkronnal. Így ez a nap egyszerre örömteli és szomorú.


2013-ban és 2014-ben is írtam az anime történetéről a Rajzfilmövezet nevű blogon, így most még egyszer nem írom le ugyanazt. Most inkább arról írnék, hogy mit jelentett nekem ez a sorozat és miért szeretném mindennél jobban, ha tisztességes módon befejeznék Magyarországon is. 2004-ben 13 éves voltam. Még javában általános iskolás, amit életem legrosszabb korszakának tartok a mai napig is. Gyűlöltem az egészet, minden áldott nap utálattal mentem oda. Az osztálytársaim túlnyomó többsége egy seggfej volt, de az iskolában egyébként sem az elit képviseltette magát. Olyan emberek vettek körül, akikkel normál esetben nem vállalnék közösséget. Ma már pláne nem. Akkor viszont kénytelen voltam. Kevés barátom volt, akikkel igazán jól éreztem volna magam. Bár az osztály egyik legjobb tanulója voltam, de ettől még a többi okossal nem lettem igazán jóban. Kölcsönösen nem kedveltük egymást. Aztán persze voltak olyanok is, akik észbeli képességüket tekintve alattam voltak, de egyéb értelemben egy köcsög módjára viselkedtek. Lényeg a lényeg, hogy sok igaztalan bántást kaptam, sikerült belőlem egy lelki roncsot csinálni, aki retteg másoktól és nem mer kiállni maga mellett, sőt olyanná, akit jobb híján az anyja véd meg. Az a nyolc év kész pokol volt (2006-ig kellett odajárnom). Ha nem szabadultam volna meg onnan és nem kerülök gimnáziumba normális emberek közé, akkor valószínűleg megőrültem volna, vagy ki tudja, mi történt volna. Ezt az időszakot alapvetően úgy sikerült elviselni, hogy tévéztem vagy szinte napi rendszerességgel elmentem a nagyszüleimhez. Ma már persze nem vagyok olyan nyámnyila, mint voltam, hiszen az élet megerősített és megnevelt. Akkor viszont kellettek olyan impulzusok, amik segítettek átvészelni a mindennapi szart. Egy olyan világ, amibe a valós világ szemétsége elől menekülhettem. Ez volt többek között az Inuyashaé.


Ha jól emlékszem, akkor nem az RTL Klubon láttam először magyarul, hanem a 2004 végén elindult A+ csatornán. Az a csatorna életre szóló emlékeket adott nekem, akkoriban pedig sok erőt. Egy olyan világot, az animék világát ismerhettem meg annak köszönhetően, ami korábban nem volt ismert számomra. Persze halványan azért dereng, ahogy 7-8 éves koromban néztem a Dragon Ballt és a Z-t, de az akkor nem volt rám olyan nagy hatással, nem mellesleg az ORTT el is lehetetlenítette a vetítését, így nekem egy jó időre a feledés homályába ment. Az A+ viszont egyszerre, nagy mennyiségben ismertetett meg engem a japán animációs kultúrával. Olyan sorozatokat adott nekem, mint a Yu-Gi-Oh!, a Slayers, a Yu Yu Hakusho és persze az Inuyasha. Ez a négy anime a mai napig is a kedvenceim közé tartozik. Leginkább mégis az Inuyasha világa állt hozzám közel. A története rendkívül összetett, a karakterei és a zenéje kiváló, igazi élmény volt számomra kamaszként ezt nézni. A főszereplő jellemfejlődése magáért beszél. Egy kezdetben undok, önző, magának való alakból lesz az, akit még mi magyarok hivatalosan nem láthattunk, hiszen az ORTT ezt a sorozatot is a sír mélyére száműzte. Persze rajta kívül a többi karakter is rendelkezik a maga erősségével, gyengeségével és tragikus múltjával. Noha a középkorban játszódik, mindenféle szellemek és démonok társaságában, de az egész mégis annyira életszagú. Ugyanazt tanítja, mint a legtöbb normális anime: küzdj az álmaidért, légy magabiztos, soha ne add fel, harcolj az igazságtalanság és a gonosz ellen! Szerelem, ármány, intrika, barátság, őszinte érzelmek, egyéni sorsok. Olyan témák, melyekről érdemes és kell is beszélni. Nekem ez a félszellem fiú és barátai nagyon sok erőt adtak a túléléshez. Az egyik olyan sarokpontja lett a sorozat az életemnek, ami megtanította, hogy nem szabad mások gonoszságától függenünk. Nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni, de ahhoz, hogy ebben a romlott világban érvényesülni tudjunk, muszáj megerőltetnünk magunkat és a saját céljainkat követni. Nem feltétlenül azt, hogy összegyűjtsük a Szent Ékkő szilánkjait és legyőzzünk egy Naraku nevű mocskot, hanem azt, hogy ne céltalanul töltsük el ebben a világban az életünket és pláne ne nyomorúságosan.

Műsorújság 2008-ból

Az RTL Klub és Kolosi Péter a tudtán kívül elhozott nekem egy olyan sorozatot, ami több, mint egy egyszerű sorozat. Lassan 26 évesen elmondhatom, hogy rengeteg sorozatot láttam már, köztük számos kiválót is (Breaking Bad, Better Call Saul, Jackie nővér, A szökés, 24, Erica világa, csak hogy néhányat említsek), de egyik sem érte el azt a hatást, hogy a mai napig is az életem része legyen. Nyilvánvalóan ennek a legfőbb oka az, hogy az említett sorozatokkal szemben ez félbemaradt. Az RTL Klub egy egyszerű rajzfilmnek kezelte, amit simán lehet a gyerekeknek szánt alkotások után vetíteni, pedig ez ennél több. Nyilván az sem volt teljesen épeszű elképzelés, amit az ORTT csinált, ami elég sokszor megbüntette a csatornát és 16-os korhatárkarikát akart látni az Inuyashan, ami feltételezné, hogy csak 21 óra után lehetne vetíteni, de az tény, hogy nem vasárnap délelőtt, pláne nem vágott formában volt a legjobb helyen. A 193 részes sorozat hazai pályafutása 113 rész után félbemaradt. 2008. szeptember 21. óta a helyzet változatlan.


Így amit az RTL Klub tudtán kívül megadott, azt nagyon is tudatosan elvette tőlem. Az életem azóta sokat változott. Az ország egyik legjobb gimnáziumában tanultam, jelenleg pedig az ország első számú egyetemén folytatom a mesterszakos tanulmányaimat. Emellett dolgoztam, blogolok, sikeres Facebook oldalakat vezetek, a lehetőségekhez képest jól élek. Nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, én megyek a saját fejem után és azt csinálok, amit akarok. Aki ebben nem partner vagy csak kerékkötő, azzal nem foglalkozom, hanem levegőnek nézem. Elég volt a stresszből a múltban. Sok szempontból tehát továbbléptem. Ám mégis elmondhatatlanul fáj, hogy pont az az egy dolog nem menekült meg, ami segített abban, hogy én megmeneküljek. Így olyan, mint ha mégsem léptem volna tovább, csak megragadtam volna egy sok-sok évvel ezelőtti stádiumban. Ez persze nem igaz. Nem arról van szó, hogy azóta ne láttam volna a teljes sorozatot, mert láttam. Viszont teljesen más élmény volt akár eredeti nyelven, akár angol szinkronnal megnézni. Nekem a történeten túl a remek magyar szinkron is erőt adott.


Igen, biztos van, aki ezen csodálkozik. Amióta az ORTT a földdel tette egyenlővé a hazai animézést, a Sony pedig kontár módon kicsinálta a saját, Animax nevű animecsatornáját, azóta a magyar szinkron és az anime sokak számára egy mondatban elképzelhetetlen. Ma már sokan csak a japán hang - magyar felirat párosra esküsznek, ami engem valamilyen szinten bánt. Aki nem élt még akkor, amikor én, hanem a jelen helyzetbe született bele, annak valahol természetes is, hogy a legutolsó mexikói és török szemétdombhoz is készül szinkron, de az animéket eszükben sincs magyarul keresni. Nem véletlenül, hiszen a magyar média ebben nem partner. Ma már eljutottunk oda, hogy többektől azt olvasom, hogy az Inuyasha is jobb japánul. Ilyenkor olyan, mint ha kést döfnének a szívembe, de kénytelen vagyok megérteni ezt is. Egyszerűen a gyerekkorom jobb része, amin az A+-nak hála felnőttem, megsemmisült. Érdemben nem tudok semmit sem tenni azért, hogy az a korszak ismét valósággá váljon. Persze írok és beszélek róla, bemutatom, hogy külföldön rohadtul nem az a helyzet 2017-ben sem, mint nálunk, de ez kevés, ha a nálam hatalmasabb és befolyásosabb emberek nem akarnak változtatni a helyzeten. Elszomorít, hogy szinte minden kortárs animéhez előbb készül német szinkron, mint magyar, az pedig még inkább, hogy a tévében is nagy nézettségi siker mellett vetítik a szinkronos animéket.


Az Inuyasha sokak számára talán a múlt. Túlléptek rajta, hiszen azóta rengeteg vadonatúj anime jelent meg. Ami az én koromban az Inuyasha volt, az ma inkább a Naruto Shippuden, a Fairy Tail, a Dragon Ball Super, vagy épp az Attack on Titan. Más világ, más kínálat, más igények. Azonban az Inuyasha egyáltalán nem a múlt. 2017 az ő éve. Július 14-én a német ProSieben MAXX csatorna visszahozta a német rajongóknak és újra beszédtémává tette. Amikor megtudtam ezt a hírt, nagyon fellelkesültem. Megörültem, hogy legalább ilyen formában visszakapom és írhatok róla. Álmomban sem gondoltam volna, hogy én 2017-ben erről fogok írni. Vagyis az élet megint megmutatta, hogy nincs lehetetlen, ha hiszel benne. Nagyon szeretném megélni, hogy Magyarországra is visszatér és ezúttal teljes egészében láthatom is magyarul. Még akkor is, ha ez már egyesek szemében ciki, de én ki merek állni amellett, hogy Moser Károly, Molnár Ilona, Markovics Tamás, Bogdányi Titanilla, Steiner Kristóf, Damu Roland, Láng Balázs és a többiek fantasztikus munkát végeztek. Számomra megalapozták a magyar szinkron iránti szeretetem. Megtanultam ugyan angolul és németül, de egészen más élmény egy kedvencedet a saját anyanyelveden hallani. Ráadásul itt 80 olyan epizódot tudnának bemutatni, amit még sosem hallhattunk magyarul.


2017-re a magyar média igen csúnyán lezüllött. Van ugyan körülbelül 120 magyar tévécsatorna, köztük rengeteg olyan, amit a kutya sem néz, sőt elképesztő mennyiségű tartalom jut el hazánkba, de ha nézettségi szempontból közelítjük meg, akkor egyértelmű, hogy a szenny vezet. Nem meglepő, hogy ma sokan büszkén vallják, hogy évek óta nem tévéznek. Botrányos a televíziózás színvonala egyfelől, másfelől pedig tényleg elmondható, hogy lassan a legutolsó megbukott amerikai szart is leszinkronizálják és bemutatják idehaza. Nagyon durva a tömegtermelés, annak minden előnyével és hátrányával. Az animék a selejtes múlt miatt idehaza kikoptak a köztudatból, egy szubkultúra lett az egész, miközben vénasszonyok tömege nyáladzik azon, hogy mi lesz Szulejmán szultán vagy Kösem szultána következő kalandja. A magyar média egyik pillanatról a másikra sikert csinált a török sorozatokból és elárasztott minket velük. Biztos vagyok benne, hogy ugyanerre képesek lehetnének az animékkel is, ha akarnák. A tévé hatalma még ma is óriási. Ugyan az én ízlésem is változott az évek során, de vannak örök klasszikusok és kedvencek. Szép és jó dolog, hogy bármikor megnézhető magyar szinkronnal a Family Guy, a Furcsa amcsik, az Amerikai fater, a Futurama, a Texas királyai, a South Park, A Cleveland Show, a Bob burgerfalodája, az Archer, a Brickleberry, vagy épp a Firka villa. Mindegyiket szeretem és szívesen néztem/nézem, nem erről van szó. Csak az bánt, hogy úgy csinálnak, mint ha az animék egyszerűen nem is léteznének. Szándékosan távol tartják a magyar tévénézőket ezektől. Az ember hiába írja, hogy Európában vagy az USA-ban miket vetítenek és azokat hányan nézik, itthon ez nem változtat semmin, miközben a mai műsorok nagy része sokkal kevésbé lenne egy gyereknek való, mint amennyire az animéktől meg akarják őket óvni, igencsak álszent módon és a pénztárcájukra gondolva. Nem vagyok hülye, tudom, hogy drágák az animék és a japánoktól beszerezni jóval nehezebb dolog, mint egy amerikai fost megvenni, vagy Pumped Gabót mutogatni főműsoridőben, de más országokban mégis képesek rá. Erre pedig nem lehet kifogás, hogy azért, mert ott más a tévés kultúra. Pontosan ugyanazokat az amerikai sorozatokat nyomatják ott is. A különbség, hogy az animéket nem kezelik úgy, mint egy leprás beteget.


13 év távlatából tehát a helyzet elszomorító, de azért teljesen talán nem reménytelen. Én személy szerint nagyon hálás vagyok Rumiko Takahashinak, hogy létrehozta ezt a csodát. Sok embert megismerhettem ennek és az egyéb animéknek köszönhetően. Ma egészen más ember lennék, ha ez nem lett volna az életem része. Épp ezért nem fogom feladni, és a továbbiakban is mindent megteszek azért, hogy az Inuyasha ne merüljön a feledés homályába. Ha máshogy nem is, akkor a német sikeréről beszámolok. Hogy is szólt a jól ismert bevezető? Mindannyian az ékkőszilánkokra vadászunk. Én pedig Narakura a Tessaigaval. Hát mi pedig vadásszunk arra, hogy egy jótét lélek megmentse nekünk a sorozat becsületét. Boldog(abb) születésnapot, Inuyasha!


8 megjegyzés:

  1. Együttérzek. Nagyon tetszett ez a bejegyzés:) Vannak animék amelyek tényleg magyar szinkronnal az igaziak:) a Fairy Tailnek ha fizetnének érte se nézném meg egy magyar változatát de az Inuyasha úgy az igazi. Nálam azért különleges mert első osztályos koromban kezdtem neki és 12-dikes koromban néztem meg a maradék részt felirattal az egész iskolás időszakomat végigkísérte ez a csodás anime. Remélem egyszer valóra válik az álmunk és újra lesznek animék a magyar csatornákon. Én régen csak azért keltem fel reggel korán hogy nézhessem az RTL-en a Slayerst, Digimont és a többi animét amit ott adtak. Az animax elsőre sem volt szimpatikus nekem egy idő után pedig elérte hogy be se kapcsoljam a tv-t. Amikor megszűnt vegyes érzések voltak bennem vele szemben mert mégis az útolsó magyar nyelvű animés csatorna volt. :)

    VálaszTörlés
  2. Tényleg jó írás, bár talán túlzottan érzelgős, és igencsak érződik, hogy a múltadból fakadó történések miatt ennyire fontos számodra a sorozat, és talán ezért akarod ennyire megmenteni a magyar szinkront is. A magyar szinkronért személy szerint nem vagyok annyira oda, engem kiráz a hideg Molnár Ilona és Steiner Kristóf hangjától. Pedig 2006 óta vagyok animés, valamennyi anime DVD megvan eredetiben, és néha nosztalgikus élmény nézni őket magyarul. De néha tényleg olyan érzésem van, hogy vannak dolgok, amiket csak a japánok tudnak. Két olyan animét tudok mondani, amelyiknek nagyon-nagyon jó lett a magyar szinkronja: A Kaleido Star és a Detective Conan. Ezek tényleg elsőosztályúra sikeredtek.

    Ennek ellenére nagyon becsülöm, hogy harcolsz azért, hogy legyenek animék magyarul, mert ez tényleg azt jelzi, hogy van egy viszonylag erős közösség, és van jelenléte a magyar animés közösségnek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy túlságosan a múltad és az érzelmeid rabja vagy, és bár leírtál néhány okot, de úgy érzem, hogy sokkal inkább az érzelmeid vezérelnek, amikor egy-egy problémáról írsz. Aktívan követem a Facebook oldaladat, és ott is ez jön le, ezáltal azt az érzetet adod, mintha nem akarnád megérteni, hogy mi folyik a háttérben.

    Nemcsak az ORTT meg a Sony miatt nincs ma anime Magyarországon. A Magyar Anime Társaság is nagyon sokat tett az animés közösségért, úgy tudom, hogy A+ csatornát többek között nekik is köszönhetjük. Arra nincs rálátásom, hogy 2005-2008 között hogy alakultak az anime DVD és manga eladások, de az biztos, hogy a gazdasági világválság nagyon betett ennek a piacnak, talán ennek is köszönhető, hogy a MangaFan 2009-től fokozatosan egyeduralkodó lett, olyannyira, hogy a MAT által szervezett AnimeConok megszűntek, helyébe meg a MondoCon lépett. És mivel sok kisebb kiadó, mely mangák magyar forgalmazásával foglalkozott, nem jött be nekik, ezért szépen megszűntek, ahogy a Klub Publishing is, mely az anime DVD-ket forgalmazta eleinte Magyarországon. Mostanra szinte már csak a MangaFan mangáit és az Elemental DVD-it lehet kapni, de azokat is már csak elvétve. Szóval személy szerint az ORTT mellett a MangaFan szinte teljesen monopol helyzete is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az animés kultúra Magyarországon ott tart, ahol.

    A másik fontos oknak meg azt tartom, hogy Magyarországon viszonylag új dolog az anime, nincs olyan szintű múltja, mint bármely "modern" kultúrának, mint például a rock zenének, vagy a Star Wars filmeknek. Ezek nagyon régóta jelen vannak nálunk, és biztos, hogy nekik is betettek az illegális letöltések, de maradt egy olyan keménymag, rajongók, gyűjtők, akik anyagilag életben tartják ezt a kultúrát, így a kiadóknak, ha kisebb példányszámban is, de megéri forgalmazni akár a fentebb említett két példa alapján a rock CD-ket, vagy a Star Wars DVD-ket, blu-rayeket.
    De az, hogy az anime relatíve új dolog, az nemcsak azért problémás, mert nem alakult ki komoly kultúrája, hanem azért is, mert egy olyan korban jött el hozzánk, amikor már mindent ingyen letöltenek maguknak a rajongók. Így nincs meg az az anyagi (és erkölcsi) megbecsülése a szinkronszínészek munkájának, hogy megérje folytatni az Inuyashát. Ezért vagyok szkeptikus abban, hogy valaha látunk új animéket szinkronosan. Én egyetlen kiutat látok a problémában. Régen szinkronizált animéket újra leadni valamelyik TV csatornán, és ha látják, hogy van nézettsége, akkor látni fogják, hogy van értelme akár befejezni az Inuyashát, akár új animéket szinkronizálni magyarra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólást és azt is, hogy követed a munkásságomat!
      Néhány dologra hadd reagáljak!

      "túlságosan a múltad és az érzelmeid rabja vagy"
      Nem tagadom, az érzelmi szempont is fontos, hiszen ember vagyok, vannak érzéseim, de azért általában igyekszem a szakmai indokokat előtérbe helyezni. Egész egyszerűen azt lehet látni, hogy a világ jobb helyein 2017-ben sem az megy, mint nálunk. Az puszta véletlen, hogy az Inuyasha is képernyőn van Németországban, Ausztriában, Svájcban, sőt még Chilében is. Az igazán fontos kérdés itt az, hogy nálunk miért kezelik a mai napig is fekete bárányként az animéket. A múltam rabja maximum olyan szempontból vagyok, hogy bánt az, hogy a mai generáció még véletlenül sem nőhet fel úgy és azon, amin én, miközben elég csak egy kicsit nyugatra tekinteni, és azt látni, hogy máshol az animék a csapból is folynak. Ettől még rengeteg kortárs sorozatot is nézek (főleg amerikait), ismerem a jelen kínálatát.

      "vannak dolgok, amiket csak a japánok tudnak"
      Én ezt nem vitatom. Ugyanakkor azt látom, hála többek között a Netflixnek is, hogy baromi sok anime kap angol, német, francia, olasz, spanyol és portugál szinkront, nyilván nem véletlenül. Valamiért az ottani rajongók körében is van erre igény és nem feltétlenül ragaszkodnak annyira a japán eredetihez, mint amennyire az nálunk divat lett. Ettől még természetesen elismerem és tisztelem a japánok profizmusát, csak a kép nem ennyire fekete és fehér. Egészen extrém példa, de ilyen is van: a Little Witch Academia, a Magi: Adventure of Sinbad, a Kuromukuro vagy épp az Ajin című animéhez készült török szinkron. A kutya sem beszél erről itthon, sokan nyilván nem is tudnak ilyenről. Vagyis eljutottunk oda, hogy már a török animés piac is fejlettebb, mint a magyar, ami elég nagy szégyen.

      "szinte már csak a MangaFan mangáit és az Elemental DVD-it lehet kapni"

      Ez egy jogos érv, de tegyük hozzá, hogy a magyar DVD-piac helyzete ennél sokkal súlyosabb. Ezt nem lehet csak az animékre ráhúzni. Ha ismered a mostani tendenciát, akkor tudod, hogy filmek ugyan megjelennek, de sorozatok csak elvétve. Az MTVA és az HBO sorozatain kívül szinte semmit sem adnak már ki DVD-n, Blu-rayen meg pláne nem. Nem tudod megvenni idehaza DVD-n a legújabb Family Guy, Amerikai fater, NCIS, Hawaii Five-0, The Walking Dead, Agymenők vagy épp Supergirl évadot. Semmi sincs, nemhogy anime. Majdhogynem csődben van az egész, miközben elég kimenni Ausztriába és mindent meg lehet venni, ami szem-szájnak ingere. Ennek nyilván két oka van: egyrészt a torrent és a letöltések népszerűsége, másrészt az ország gazdasági helyzete és az emberek anyagi lehetőségei, szokásai.

      "Magyarországon viszonylag új dolog az anime"

      Na, azért ez nem igaz. Már a kereskedelmi tévézés elindulása előtt is voltak itthon animék, csak akkor még sokan nem tudták róluk, hogy azok animék (sőt ma sem feltétlenül közismert). 1997 óta, amikor elindult az RTL Klub és a TV2, megjelentek a komolyabb animék is. Más kérdés, hogy az ORTT gondoskodott róla, hogy megutálják ezt az egészet a csatornák. Az A+ 2004 és 2007 között létezett, az Animax 2007 és 2014 között. Most pedig 2017 van. Nem tegnap kezdődött tehát az animézés, van múltja. Abban igazad van, hogy ennek a szintje nem lett megfelelő és a nyugat-európaihoz hasonló. Ha már viszonylag új dolgot akarunk mondani, akkor azok a török sorozatok. 2013-ban mutatták be nálunk a Szulejmánt. Előtte is volt egy-két török sorozat idehaza, de azóta ezek száma jelentősen megnőtt. A semmiből csináltak belőle sikert, a semmiből lett hatalmas magyar rajongótábora, ezért ma már ezekben is úszunk, holott tíz éve elképzelhetetlen lett volna.

      Törlés
    2. "olyan korban jött el hozzánk, amikor már mindent ingyen letöltenek maguknak a rajongók"

      Itt a kulcsszó a MINDENT. Akkor kérdem én: miért készül szinkron szinte minden amerikai sorozathoz, ha egyetlen egy vetítés után felkerül torrentre, ahonnan boldog-boldogtalan bármikor letöltheti magyarul? Ma ott tartunk, hogy torrentre a Barátok közttől kezdve, az Éjjel-Nappal Budapesten és random saját gyártású műsoron át a telenovellákig minden felkerül. Ezeknél a letöltött sorozatoknál szerinted nincs károkozás? Annyira boldogok a csatornák, hogy az élőben történő megnézés helyett torrentről szedik le mondjuk A zöld íjászt vagy Az élet csajos oldalát? Nyilván nem, de mégis megveszik, mégis költenek a szinkronra, mégis levetítik, holott tudják, hogy pillanatok alatt a torrenten landolnak ezek is. A szinkronszínészek munkája azzal sincs igazán megbecsülve, hogy valaki az nCore-ról szedi le a Fatmagült és a Született szobalányokat. Tehát ez a kérdés már nagyon régóta nem az Inuyasha szinkronjáról szól, hanem mindenéről. Ha nagyon akarnák, akár azt is megtehetnék, hogy mostantól semmit sem vesznek meg és semmit sem szinkronizáltatnak, mert az emberek úgyis letöltik. De a valóság nem ez. Ipari mennyiségű szinkronizálás zajlik ma idehaza, torrent ide vagy oda. Ez sem igazi indok arra, hogy emiatt nincsenek szinkronos animék.

      "Régen szinkronizált animéket újra leadni valamelyik TV csatornán"

      Elsődlegesen valóban ezt kellene, de premier sem ártana, mert sokan csípőből úgy reagálnának, hogy már megint csak ismétlés van, amit már láttak, ezért nem nézik meg újra. De tény, hogy a jelenlegi helyzetnél ez is sokkal jobb lenne.

      Bocsánat a két hozzászólásért, egyben nem engedte elküldeni.

      Törlés
    3. No az igaz, hogy animék nyugaton a csapból is folynak. Angliában elég sok anime DVD-t lehet kapni.

      De amit írtál, hogy a külföldiek nem ragaszkodnak az eredetihez, ezzel amúgy mondasz valamit, mert sok imserősöm szidja az animék magyar szinkronját, de mivel nem indokolják meg feltétlenül, ezért sokszor azt érzem, hogy csak azért szidják, mert divat mindent szidni, ami magyar. Pedig a magyar szinkron ahhoz képest kifejezetten színvonalas, hogy érzelemdúsabb, mint az angol, és nem mellesleg, jobban mondjuk mi ki a japán neveket, mint az angol, egyszerűen azért, mert a magyar beszédstílus közelebb áll a japánéhoz. De például a Slayers esetében Szabó Gertrúd jó választás volt abból a szempontból, hogy van tapasztalata vicces, lobbanékony karakterek szinkronizálásában, mint amilyen Verselő Lina is, de amikor meghallottam az eredeti japán szinkronban, hogy Hayashibara Megumi mit művel, azt se tudtam hova legyek a gyönyörűségtől. Az a nő egy istennő, már 11 éve mind a seiyuu-i és énekesnői munkásságát aktívan követem, neki köszönhetem Okui Masami-t (pont a Slayers opening hatására), ők ketten számomra a japán zene alfája és omegája. De visszatérve a szinkronszínészethez. A bajt tényleg abban látom, hogy divat szidni mindent, ami magyar, ráadásul mivel köztudott, hogy Japánban a kezdetek óta külön iskola, tanfolyam, kurzus van a seiyuu-knak, ez az, ami igazán meghallatszik a japán hangban. Illetve amivel hozzáértőbbek kritizálni szokták, az a rossz magyar szöveg, rossz fordítás. Magyar szöveg esetében sokan meg lennénk lőve, hiszen animékben elég sok utalás van olyan japán dolgokra, amiket nem lehet rendesen lefordítani magyarra. Én megmondom őszintén, nem is tudom, hogy oldják meg ezt a többi külföldi szinkronban. Mert feliratnál az rendben van, hogy egy másik sorban megmagyarázzák az adott szöveget, de szinkronban ezt hogy csinálod meg? Főleg, ha a magyar szöveget írónak nincs is úgy rálátása a japán kultúrára, vagy arra, amiről szó van, csak megkapta, mint munka, és fordítsa le. Úgyhogy ebből a szempontból kemény dió a magyar szinkron, szöveg.

      Követem a magyar CD, DVD tendenciát, már ha van mit... Mert sajnos igazad van, hogy nagyon mélyponton van az egész, és ez már lassan 15 éve tartó tendencia. De erről már el lehet mondani, hogy menthetetlen. Főleg azok után gondolom így, amit hallottam. Most a SPAR-ban 200 forintért lehet kapni egy rakás (némelyik egész jó) DVD-t, egyszer hallom, hogy nézelődnek ott, és valaki ilyet szól: "Minek vegyük meg, majd letöltjük" B*szdmeg, 200 forintot képtelen kiadni egy olyan filmre, ami érdekelné. Ezek után mit várunk a piactól? Ott akkor nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy ne mondjak nekik valami olyat, amivel kirakhatnak az üzletből. Toleráns vagyok különböző nézetekkel szemben, de ez ott nagyon felbosszantott. A sorozatokra érdemes külön rátérni, mert az abból a szempontból neccesebb, hogy bár díszdobozos kiadások, meg több DVD, de azt gondolom, hogy itt a döntő érv a magas ár, és szerintem egy átlag sorozatrajongó úgy van vele, hogy egyszerre ennyi összeget nem adna ki egy DVD-szettért, még akkor sem, ha szereti azt. Legalábbis magamból kiindulva gondolom így. Például szeretem a Sonic játékokat, és szívesen megvenném Steam-en valamennyit, de látva hogy egy teljes pakkot kb. €104-ért lehet megvenni... egyszerre ennyit költeni nekem játékra sok.

      Törlés
    4. Igazad van, rosszul fejeztem ki magam az ügyben, hogy az anime viszonylag új dolog. Úgy értettem, csak nem ezt írtam le, hogy az animék széles körben 2004 után kezdtek el elterjedni. Így azt gondolom, hogy igaz, mert hiába volt már Dragon Ball, Sailor Moon, akkor még nem tudtuk, hogy animét nézünk (azt hiszem, erre te is kitértél ebben a postban). Sőt, azt is megmondom neked, hogy én 1992 táján láttam animét, a Múmin, lehet, hogy ismerős neked is, az ekkor ment. Ennek az volt az érdekessége, hogy eredeti japán openinggel és endinggel ment, és az írás, minden japán volt. Sőt, amiről még tudok, hogy az 576 KByte-ban a '90-es években volt manga rovat, melyben különböző akkoriban aktuális animékről lehetett olvasni. Úgyhogy tényleg volt akkoriban is rajongótábora az animéknek, de a széles körű elterjedésében nagy szerepe volt a MAT-nak, és az AnimeCon-oknak. Azt gondolom, hogy nem lehetünk eléggé hálásak nekik a munkájukért.
      A másik, amit fontos tudni, hogy a különböző Dél-amerikai és török sorozatok elsősorban a nyugdíjas korosztálynak szólnak. Akiknek délután már nincs mit csinálni, időtöltésként bekapcsolják a TV-t, és úgy nézik a török sorozatokat, mintha világ életükben ezért rajongtak volna, és ők jobbára nem ismerik a modern technológia valódi előnyeit, miszerint van választási lehetőség. Ezeknek a sorozatoknak emiatt nagy nézettségük van, akik miatt megéri új sorozatokat megvenni, illetve a meglévőeket újra és újra leadni. A szappanoperák mindig is a háziasszonyoknak, nyugdíjasoknak készültek. :)

      Ahogy írtad a postodban, egyre több fiatal vállalja büszkén, hogy nem néz TV-t. Itt a titok nyitja a dologban, mivel az animék ugye elsősorban annak a korosztálynak szólnak, akik közül egyre kevesebben néznek TV-t. Felmerül a kérdés, hogy a TV-t már nem néző fiatalok újra képernyő elé ülnének-e, ha tudnák, hogy megint mennek animék? Lehet, hogy a TV csatornák helyett a különböző online streamekre kellene a magyar szinkronnak átmennie? Nem vagyok Netflix, meg ilyen dolgok felhasználója, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mennek a dolgok, de ha a fiatalok egyre nagyobb hányada ezt nézi, akkor érdemes lenne a magyar szinkronos animéknek ide költözniük.

      Akárhogy is, nagyon becsülöm, hogy ennyire harcolsz animékért, őszintén, le a kalappal, és sok sikert kívánok hozzá. :)

      (Nekem sem engedte egybe elküldeni, mert több volt, mint 4096 karakter)

      Törlés
    5. Igen, Anglia is jó példa. Én elsősorban a német piacot ismerem, illetve alkalmanként a franciával foglalkozom, ami még a németnél is fejlettebb. Mondanom sem kell, hogy ott is úsznak a franciára szinkronizált animékben, ráadásul a legfrissebbek is marha gyorsan eljutnak oda.
      "divat mindent szidni, ami magyar" Pontosan erről van szó. Ez egy tipikus magyar jelenség, a hazai mentalitás és a mélybe süllyesztett közbeszéd alapvető része lett.
      "rossz magyar szöveg, rossz fordítás" Ez mindenhol előfordul, még az élőszereplős sorozatoknál is. Ugyanakkor sokszor random netes feliratokban is találni hajmeresztő butaságokat, pláne akkor, amikor egy hype animéért több csapat is versenyez, csak azért, hogy az ő fordításukkal nézzék meg először/a legtöbben.
      "nem is tudom, hogy oldják meg ezt a többi külföldi szinkronban" A fordító kreativitására van bízva. Ha kell, némileg megmásítják, honosítják a szöveget. Aki nem ismeri az eredetit, annak úgysem fáj.
      "erről már el lehet mondani, hogy menthetetlen" Egyetértek. A hazai helyzet ennek nem kedvez. Nyilván itt lehetne politikai, gazdasági okokat is írni, de az emberek mentalitása sem az igazi. Egyébként a német animés DVD és Blu-ray kiadások is megérnek egy misét. Ott az a divat, hogy még egy rövid, 12-24 részes animét sem egyben adnak ki, hanem kötetenként. Egy kötet tartalmaz mondjuk 3-4 részt, de azért 30-40 eurót, vagy még többet, simán elkérnek. Kész rablás, de mégis van rá kereslet.
      "széles körben 2004 után kezdtek el elterjedni" Ez tény, de már az is 13 éve volt.
      "elsősorban a nyugdíjas korosztálynak szólnak" Ez is tény, de ezek is felkerülnek torrentre, vagy jobb esetben a vetítő tévécsatorna honlapján lehet megnézni legálisan. Ma már bizony egyre több idős ember is tudja használni a számítógépet, az internetet és ért az online nézéshez/letöltéshez is. A Facebook tele van olyan oldallal, ahol török sorozatokat feliratoznak és elég sok, minimum középkorú ember nézi ezeket online. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ettől még a tévés nézettség nem dőlt romba, nem száműzték a tévéből ezeket csak azért, mert a neten feliratozzák a rajongók.
      "a TV-t már nem néző fiatalok újra képernyő elé ülnének-e" Ki kellene próbálni. Azt tudom, hogy külföldön a képernyő elé ülnek, de online is jelen vannak, többek között azért, mert a csatornák vesznek a sorozatokhoz online jogot és felteszik a honlapjukra, ahol legálisan lehet nézni, általában 7 napig. A tévétársaságnak ez is bevételt hoz, de a tévés nézettségi adatok sem rosszak a fiatalok körében. Ha azok lennének, sehol sem vetítenének animét.
      "a különböző online streamekre kellene a magyar szinkronnak átmennie?" Kellene, de nem megy. A Netflix 2016 januárja óta itt van nálunk. Eddig összesen 8 olyan tartalom van, aminél elérhető a magyar hangsáv, ami édeskevés. Jelenleg hiába fizetsz elő rá, még azt sem tudod ott magyar szinkronnal nézni, amihez van magyar szinron... Magyar felirattal már jobban állnak, eddig 224 tartalmat talált a kereső, amihez elérhető. Csakhogy a magyar nem szeret olvasni, nem véletlenül szinkronizálnak szinte mindent, ahogy az sem, hogy a tegnapi hírek szerint a csak feliratos sorozatokat vetítő Comedy Central Extra ősszel megszűnik, a helyébe pedig a szinkronos sorozatokat vetítő Comedy Central Family lép. A felirat itt halálra van ítélve.

      Törlés
  3. Én is ugyan így érzek! Jó formán, ez volt az első magyar anime, amit láttam ès ami miadt esténként vártam az Animax kezdését, sőt, késő estig fennt maradtam, csak azért, hogy megnézhessem a következő rész.. felbecsülhetetlen érzés volt, és egyszerűen szívbe markoló érzés, hogy ilyen remek animéket, csak így, ilyen könnyedén félbe hagynak... azóta, én is számos animét megnéztem.. több nyelven is láttam pár részt... de számomra, a magyar szinkronos animéknek NINCSEN párja!! Ha végre felnyija a szemét, a magyar média közösség, és újra elkezdenek animéket sugározni, akkor ismét előfizetek a DIGI Tv-re csak hogy innen Svájcból is nézhessem az animéket :) viszont.. mostanság, úgy látom, hogy az emberek kénytelenek lesznek letőlteni az összes animét, ha látni akarják őket, mert már az indavidao-ról is kezdik ki irtani, az ott lévő animèket... viszont! Az nagy orommel tolt el hogy vannak szabadúszó fordítók, akik folyamatosan töltik fel, a jobbnál jobb animéket. Viszont, az Inuyasha, az egyetlen olyan anime, amit csak és kizárólag magyar szinkronnal vagyok hajlandó megnézni...

    Így, nagyon remélem én is, hogy hazánkban, is felvirágozhat, az anime ipar..

    VálaszTörlés